Élt egyszer valahol egy lány,aki könnyek között nőtt fel.Nem volt apukája,mert kiskorában meghalt.Sok testvére született,mert az anyukája ismét férjhez ment.A kislány boldogtalan volt.Rengeteg éjszakát sírt át,mire gimnáziumba került.Azt hitte,hogy ott boldogabb lesz...

 Az osztályából sokan tettek úgy,mintha a barátai lennének,miközben a háta mögött kibeszélték és bántották.Csak néhány személy volt,akire tényleg számíthatott és a barátainak nevezte őket.

 Egy alkalommal 2 "barátja" bulizni mentek abba a városba,ahol a lány lakott,de ő erről mit sem tudott,csak véletlenül szerzett tudomást az esetről.Nagyon szomorú volt,mert az egyik lány a 2-ből azt mondta neki pár nappal  a hétvége előtt,hogy a rokonaihoz megy és a mamájához,de becsapta.A kislány nem értette,hogy mért hazudtak neki.Azon a hétvégén nagyon sokat sírt.Ezalatt az idő alatt 3 olyan igazi barátja volt,akik támogatták őt:Marci,Betti és Nina.Nagyon hálás volt nekik...

Ahogy teltek az évek a lány nem tudta elfelejteni,hogy mik történtek vele korábban.Hogy kik bántották és kik hazudtak neki.Felnőttként is ugyanolyan boldogtalan életet élt...de egyszer annyira elszomorodott,hogy már nem bírta tovább.Tudta,hogy van néhány ember szereti,de mégtöbb az,aki csak azt mutatja,ezért bevett egy doboz altatót és egy levelet hagyott hátra,amiben ezt írta:

 "Kedves Marci,Betti és Nina!

  Szeretném nektek megköszönni,hogy mindig melletem álltatok.Nem csak akkor,ha nektek volt szükségetek valamire!Talán nektek valóban hiányozni fogok,de tudom,hogy az idő majd begyógyítja a sebeiteket.Jobb lesz így mindenkinek,higgyétek el!Sajnálom,ha valaha is megbántottalak benneteket,nem szándékosan tettem.Ha találkoztok a többiekkel a temetésemen,csak mondjátok el nekik,hogy soha nem akartam mást,csak a barátságukat,de a hazugságaik túlságosan mély sebeket ejtettek rajtam...Köszönöm!Ég veletek!"

A lányra testvére talált rá.Akkor még élt,de az orvosok már nem tudták megmenteni...

Halála után egy rövid sor jelent meg az égen:"Emlékezzetek arra,hogy élt egyszer egy lány,aki csak barátokat szeretett volna!"

Richard éppen a dolgozószobában volt.Kedvenc bársonyköntösében ült a karosszékben.Rágyújtott a szivarára,majd maga mellé hívta az asztalnál álló nőt.A szobában félhomály volt,csak egy kis asztalilámpa fénye pislákolt a sarokban.A nő arcát enyhe fény borította be.Úgy 30 éves lehetett,Édenfekete haja volt,gyönyörű,fekete-fehér rolytos ruhát viselt,s nyakában egy gyöngysor lógott igazgyöngyökből.Ajka vörös volt,s hatalmas barna szemei csillogtak.Inkább tűnt elkényztetett kisasszonynak,mintsem tehetős asszonynak.Richard egyszerűen Lo-nak szólította.

-Richard,megtisztel vendégszeretetével,de úgy vélem,nem lenne illendő egy nős férfi házában töltenem ezt a 2 napot.-úgy beszélt,mint akármelyik londoni nemes,de hangjában volt valami más,valami csábító.

-Lo,kedvesem,ne törődjön a rossz nyelvekkel!

-Tudja,mielőtt az anyám meghalt,azt mondta,hogy vigyázzak azokkal a férfiakkal,akik nem hallgatnak meg!

-De én meghallgatom.Mondja bátran!De kisasszony,ugye nem arra céloz,hogy...hogy rossz szándékok vezérelnének?!

Dehogy!Elénekelnék egy dalt,ha megengedi.

-Természetesen.Miss Bergstein,megtisztelne,ha előadna nekem valamit.

A nő énekelnt,még a férfit álomba nem ringatta gyönyörű hangjával.Richard álmában lelte meg halálát.Teste mellett egy levelet találtak:

Utolsó kérdésére a válaszom:nem!Nem hiszem,hogy rossz szándékok vezérelnék,ahogy engem sem.A Lorelei-t szirének hangja csábította a halálba,önt pedig maga Lorelei.Soha nem szabadott volna őlordságának befogadnia.Figyelmeztettem,de komolytalannak találta jelzésemet.Sajnálom!

Lorelei Bergstein,"Lo"

Bobby 9 éves volt.Mindig irigyelték őt azok,akik megtudták,hogy hol lakik.Los Angeles-ben élt közvetlenül a parton.A szobájából gyönyörű kilátás nyílt az óceánra,de a kisfiú ezekből semmit sem láthatott.Születése óta vak volt.A szülei,Anna és Jack mindent megadtak neki.Játékok,háziállatok,CD-k és minden,amire egy kisfiú csak vágyhat.

Egyszer Bobbyt furcsa álmok kezdték gyötörni.Egy tündérlánnyal álmodott,de az álom egy idő után valósággá formálódott,s már nappal is hallotta a lány hangját.Hónapokig pszichológushoz járt,mire az álmok szűnni kezdtek.De egyik éjjel ismét a tündér ébresztette.A lányt Violának hívták.El akart búcsúzni a fiútól.Viola felajánlott neki egy kívánságot búcsúzásul.-Szeretném látni az óceánt!-mondta a gyermek.Viola átadta saját szeme fényét a kisfiúnak 1 órára.Bobby abban az egy órában volt a legboldogabb.Mindent jól megnézett,hogy megőrizze emlékeiben.Látta a Holdat,az óceánt,a szobáját,a háziállatait,a szüleit és a játékait.Ahogy lejárt az idő,Bobby elaludt.

Soha többé nem látta viszont a külvilágot,de haláláig hálás volt a tündérnek,aki megmutatta neki,hogy milyen az,ha valaki lát.

 Hát,kérem szépen,mint tudjuk,minden ember ártatlan addig,amíg az ellenkezője be nem bizonyosodik,és vannak végzetes tévedések is.Éppúgy,mint ez:

  Az egész egy viharos,sötét éjszakán kezdődött.Jack már 8 hosszú éve volt a Colorado Állami Fegyház fegyence.Gyilkosságért zárták be,de a végleges ítélet eddig váratott magára.8 év után kapta meg  az igazgatóság a végzést:Jack Richardsont villamosszék általi halálra ítélték.A férfi rettegett.A végrehajtásig 3 nap volt hátra.Két választása volt:2 nap múlva teljesítik kisebb kívánságait,majd másnap kivégzik,vagy valahogy megpróbál kiszabadulni.A válasz egyértelműnek tűnt.Ha megpróbálkozik a szökéssel,nem veszíthet semmit,ha marad,akkor a biztos halált választja.8 évig élt abban a hitben,hogy talán kiderül,hogy nem ölt meg senkit,de mi értelme volt,ha napok múlva meg kell halnia?Nem sok ideje maradt arra,hogy kiterveljen valamit.A legésszerűbb megoldásnak az tűnt,ha leszúrja az egyik őrt a konyhánál.De akkor gyilkossá válna...viszont ez maradta az egyetlen reménye.Jack jó magatartása miatt már 2 éve a konyhán segédkezett.Sikerült kiismernie,hogy hol és milyen időpontokban mehet ki valaki szinte észrevétlenül,ahol csak egy őr van...de ezen könnyen segíthet,A tervvel készen állt,a megvalósítását pedig másnapra tervezte.Ahogy hajnalodott,a rabokat a konyhába irányították.Aznap Jack jelentkezett a hűtőház felügyelésére.Itt volt az alkalom...elővett nadrágjából egy kést,majd hason szűrta az őrt.A férfi túlélte,így Jack mégsem vált gyilkossá.Miután megtette ezt a lépést,elvette az őrtől a kulcsokat,majd menekülni kezdett.Ebben a fegyházben ez szinte lehetetlen volt,de Jack futott,ahogy csak a tüdeje bírta.Egy erdőben bújkált,keresésére pedig egy kiképzett osztagot küldtek.4 nap múlva érkezett egy levél a börtönbe,amelyben az állt,hogy Jack Richardson ártatlan és a börtönből való elbocsátását kérik,ahogy megtalálták.Természetesen sértetlenül.

  Mire ez a hír elérkezett a keresőosztaghoz,már késő volt,Jack ott feküdt a földön  vérbe fagyva,és ami a legfontosabb,ártatlanul...!

Amikor elmentél,én láttalak,(GFEFEDCDEE)

hallottam léptedet a fák alatt.(EEEFEDCDGE)

Nem tudtam mit érzek majd nélküled,(EEEFEDCGEF)

hagytalak elmenni,de féltelek!(GEDCDEGEGF)

Bár tudnád,mit érzek,hogy nem vagy itt,

egyedül maradtam,s ez nem segít.

Vigyázz,ha vár rád már a háború,

az érzés így lesz kimutatható.